A testvérvárosi kapcsolatok ápolói közt több a nyugdíjas, mint a fiatalabb korosztályhoz tartozó felnőtt. Ennek a jelenségnek a hátterében több tényező áll. Egyrészt Európában a lakosság folyamatosan lesz egyre idősebb, vagyis egyre több a nyugdíjas korú állampolgár még azzal együtt is, hogy a nyugdíj korhatára folyamatosan emelkedik. Emellett a nyugdíjasok több időt tudnak tölteni a személyes kapcsolatok határokon is átívelő építésével, mint a mindennapok pörgésével sokkal elfoglaltabb fiatal korosztályok. Végül, ha már a személyes kapcsolatokról van szó: a ma nyugdíjasai még bőven egy olyan korban születtek és lettek felnőttek, amikor még a telefon sem volt a mindennapok része, nem hogy az internet. Vagyis az idősebb korosztályok számára a személyes kapcsolatok sokkal inkább szólnak a fizikailag is megélhető találkozásokról, mint a virtuális térben megszervezett találkozókról.

Az a tény, hogy a testvérvárosi delegációk tagjai közt nagy általánosságban felülreprezentáltak az idősebbek, azt kívánja, hogy amikor programokat szervezünk, akkor rájuk is gondoljunk – esetleg kívánságtól függően elsősorban rájuk gondoljunk. Vagyis nyáron ne a legnagyobb hőség idejére, déli 12 órára szervezzünk programokat, vagy ne snowboardozással próbáljuk közelebb hozni egymáshoz a testvértelepülések lakóit. Tapasztalataink szerint az idősebb korosztályok tagjai fogékonyabbak a gasztronómiai programokra, a fürdőzésre, a sétahajózásra, az épített kulturális örökség megismerésére. Ha ismerjük egy delegáció korösszetételét, olyan programokat tudunk szervezni, amelyek minden korosztálynak megfelelnek – a fiatalabbaknak ugyanúgy, mint a legidősebbeknek.